A játék az Electronic Arts gondozásában készült, és a Keresztapa első részét vette a történet alapjául. Sok találgatás volt az elmúlt hónapokban a gamerek részéről, hogy vajon mennyire írják át a játék történetét, és hogy mi, kit fogunk irányítani a játék során. Bevallom őszintén én is ettől féltem a legjobban, hiszen ha a játék kedvéért átírják a történetet, akkor a hangulatot valószínűleg nem tudnák visszaadni a játék során. Azonban félelmem teljesen alaptalan volt, ugyanis a sztori teljesen változatlan maradt, csak néhány elvarratlan szálat vittek tovább az alkotók. A játék során ott leszünk minden fontosabb eseménynél, mint például a Don lelövése, ott mi fogjuk biztosítani a mentőautó számára a fegyveres kíséretet, vagy akár a rendező házában a lófejes jelenetnél mi fogjuk becsempészni a levágott testrészt. Amikor Michael lelövi apja gyilkosát az étteremben, mi visszük be neki a pisztolyt a mellékhelységbe, szóval minden fontosabb jelenetnél valamilyen módon ott leszünk mi is.

A The Godfather során egy kezdő bűnözőt alakítunk, aki éppen nagy bajban van, mikor rátalál a Corleone család egyik behajtója, és megment minket, majd kitanít mindenre. A legfontosabb az, hogy nem egy előre generált karaktert kapunk, hanem mi magunk hozhatjuk létre emberünket. Aki már játszott a Sims 2-vel, az tudhatja miről van szó, körülbelül ugyanolyan részletességgel alakíthatjuk karakterünket, mint az ismert élet szimulátorban. A haja színétől kezdve egészen a szemöldökéig változtathatunk az alap kinézeten, így ha sok időnk és energiánk van, akár saját magunk hasonmását is megalkothatjuk. Ha ezzel megvolnánk, jöhet a ruha kiválasztása, ami kezdetben igen szegényes, hisz a néhány alap cuccon kívül a többit csak akkor van lehetőségünk felvenni, ha megvásároljuk, de nem kell aggódni, lesz pénzünk rendesen.

A pénz az, ami mindent mozgat, ez a játék legfontosabb eleme. Mivel kezdő maffiózóként kerülünk a családhoz, először a könnyebb feladatokat kapjuk, amivel kevesebb pénzt tudunk keresni, de ahogy fejlődünk, egyre nagyobb megbízásokat is kaphatunk. Mivel a Corleone család mellett még több família fészkelt be a városba, ezért nekünk ki kell őket szorítani a bizniszből. Minden egyes üzlet valamelyik család befolyása alatt áll és a mi feladatunk az, hogy meggyőzzük a tulajt arról, hogy jobb lesz ha bevon minket a buliba. Ekkor jön szóba a fenyegetés, vallatás, megfélemlítés, amik a játék legfontosabb momentumát képezik. Ugyanis ha a kedves üzletvezető nem hajlandó szép szóval engedni a követelésünknek, akkor erőszakhoz folyamodhatunk. Mikor már félholtra vertük áldozatunkat, bele fog menni a dologba, és ezek után az egész üzlete a miénk lesz, és ami mögötte van. Ha már a verekedésről van szó, mindenképpen megemlíteném, hogy rengeteg féle lehetőségünk van az emberek megleckéztetésére, például egyszerűen csak megragadhatjuk a gallérjánál fogva és emlékeztethetjük hogy ha nem engedelmeskedik a családja fogja megbánni. Akár fojtogathatjuk is, nekicsaphatjuk a falnak, lényeg hogy ráébresszük, velünk nem érmdemes szórakozni. Van néhány ártatlannak tűnő bolt, aminek a hátterében piszkos üzletek zajlanak, mint például a drog, fegyvercsempészet - ha ilyen illegális dolgok bújnak meg a háttérben, sokkal nagyobb hasznot hoz a betársulás. Sokan hasonlítgatták a The Godfathert a GTA játékokhoz, és valljuk be, valamilyen szinten igazuk is volt. A koncepció teljesen azonos: Adott egy város, ahol mi szabadon mászkálhatunk, munkákat vállalhatunk a család megbízásából és gyarapíthatjuk a vagyonunkat, hogy végül a legbefolyásosabb ember legyünk a famíliában.

Mint már említettem, küldetéseink a játék sztorijához vannak igazítva, azonban rengeteg mellékes feladatot, munkát vállalhatunk el, amiért pénzt, illetve elismerést kaphatunk a család részéről. Például sokszor kell az ellenséges családok területére behatolni és megkaparintani az ott található szállítmányokat, vagy esetleg az egész telepet a levegőbe kell röpítenünk. Nagyon fontos azonban megfontolni, hogy mikor melyik családnak ártunk, ugyanis ha híre megy annak, hogy mi fosztogatunk, gyilkolászunk össze vissza, akkor akár a nyílt utcán is megpróbálhatnak leszámolni velünk. A sikeresen elvégzett missziók után három dolgot kaphatunk jutalmul: az egyik a pénz, aminek a mennyisége mindig az adott feladat nehézségétől függ, tapasztalati pontokat, ami a játék nagyon fontos eleme, ugyanis lehetőségünk van időnként fejlesztenünk a karakterünk gyakorlatát a verekedésben, a fegyverek kezelésével kapcsolatban, az életerőnket is fejleszthetjük, ilyenkor kisebbet sebez egy lövés stb. A harmadik dolog amit kapunk, az nem más, mint a Keresztapa film első részéből kivágott részleteket, ami nagyon jó ötlet, hisz itt megtalálható az összes fontosabb jelenet!

Nagyon kíváncsi voltam, hogy a GTA játékokhoz hasonló szabadságérzetet bele tudnak-e vinni a fejlesztők a játékba. Egyik szempontból igen, másrészről nem annyira, hiszen a város, az utcák, a környezet nagyon jól beleillik a Keresztapa történetének a korszakába, az emberek sürögnek-forognak az utcákon, mindenkinek megvan a maga dolga, egyesek beszélgetnek, mások épp sietnek a dolgukra. Viszont hiányzik az-az érzés, ami a GTA részekben megvan, hogy bármit csinálhatunk, elszórakozhatunk itt-ott, ez a feeling teljes mértékben hiányzik a játékból. A városrészeket szinte alig-alig tudjuk megkülönböztetni egymástól, ha nem néznék rá a térképre, sosem tudnám megmondani épp hol járok, az utcák ugyanolyanok, az épületek, hotelek teljesen egyformák, semmi változatosság, egyediség, ami nagyban rontja a hangulatot, hiszen mikor már a tizedik ugyanolyan motelben járok, kissé elegem lesz. Az NPC-k viselkedésével meg vagyok elégedve, életszerűen reagálnak a dolgokra, például ha utcai lövöldözés szakítja meg sivár életüket, nem haboznak, fejvesztve menekülnek a környékről. A bandatagokkal való küzdelem elég egysíkú, ugyanis tegyük fel el kell foglalnunk egy motelt: behatolunk, a túlerő győz, meghalunk, majd mikor újra próbálkozunk, mindenki ugyanott helyezkedik el, így pofon egyszerű lesz átlövöldöznünk magunkat mindenkin, hiszen csak meg kell figyelni az ellenség tartózkodási helyét. Sajnos a script hegyek itt is győzedelmeskednek, ami eléggé lecsökkenti az újrajátszás élményét.

Az első képek megjelenése után a gamerek szinte el voltak ájulva a grafika láttán. Jöttek sorra a renderek, amikről sokan azt hitték, ez már a NextGen konzol csodája, gyönyörű lesz a játék. Majd amikor megjelentek a screenshotok, mindenki fogta a fejét, és nem hitt a szemének. Pedig így igaz, a játék korántsem egy Unreal 3.0, de hogyan is gondolhatnánk, hogy egy ilyen játékban, ahol ekkora területeken át utazgatunk szabadon, olyan látványban lesz részünk, amihez foghatót még nem láttunk. Sajnos még ezekhez a tényekhez mérten is vegyes érzéseim támadtak. Ugyanis a karakterek egyszerűen fantasztikusak, a motor képességeihez mérten tényleg bravúros, amit a fejlesztők műveltek, viszont a környezet elég sivárra sikerült. Sehol egy textúra, az utak, az épületek, minden elég szegényesre sikerült. Amikor autókázunk, sokszor láthatunk a távolban nagy épületeket, amiket elérni lehetetlen, hiszen csak rajzolt hátterek. Ha már az autókázást említettem, elmondanám hogy ez a része a játéknak az egyik legszerencsétlenebb mozzanata. A járművek tekintetében ne várjunk sokat, az egész játékban jó ha egy tucat féle négykerekűvel találkozhatunk, de ez még csak a kisebb baj. Ezeknek az autóknak az irányítása valami borzalmas, kanyarodni, fékezni alig lehet, és ahogy egyik ismerősöm mondta, csak úgy érsz el A pontból B pontba, ha kiirtod a fél várost:. Azonban a helyzet nem reménytelen, meg lehet szokni, ha az ember sokat furikázik a játékban.

A zenével és a játékban található hanghatásokkal teljesen meg vagyok elégedve, a párbeszédek első osztályúak, amikor az utcán közlekedünk, és megszólítunk valakit, akkor is változatos mondatokat hallunk. A fegyverek hanghatásaival is meg vagyok elégedve, könnyen megkülönböztethető hogy épp az utca másik sarkán mivel megy éppen az adok-kapok. Az autók hangjaival sincsenek különösebb gondjaim, mikor kanyarodunk, ütközünk, akkor hallhatjuk a már megszokott zajokat. Ahogy mondtam, a legeslegjobb megoldás az átvezető animációknál előjövő párbeszédek, hiszen ezen is látszik, hogy ezzel nagyot akartak alkotni a fejlesztők, és valljuk be ezen a téren sikerült, hisz a film hangulata végig kísér minket a játék során.

Összességében én elégedett vagyok a The Godfather játékkal, egy olyan akciójátékot kapunk, ahol azt tehetjük amit akarunk, a város él, bármit elfoglalhatunk, és kereshetjük a pénzt, illetve nagyobbíthatjuk a család hírnevét. Ennél a játéknál is a legnagyobb pozitívum a hangulat és a játékélmény, ami feledteti velünk a sivár környezetet, a mesterséges intelligencia hiányát is. Ezért én azoknak a játékosoknak ajánlom a játékot, akiknek tetszett a film, és ki szeretnék maguk is próbálni, vajon milyen lehet a Corleone család szolgálatában élni az életet.